A kaposváriak szerdán utaztak az Isztriai félsziget legnagyobb városába, ahová szinte hazajárnak már, hiszen ez a harmadik pulai edzőtáboruk. A gazdasági válság jelei itt is kézzelfoghatóak: a jókora Hotel Pulában az előző két esztendőben ilyentájt hemzsegett a sok csapat, a rengeteg játékos. Most talán három-négy alakulat, közte egy horvát női kosárcsapat(!) alszik, táplálkozik a szállodában. Tán a pénzügyi nehézségek miatt nem jött el Isztriára a Szarajevo együttese, amellyel csütörtökön csaptak volna össze a somogyi zöld-fehérek.

Az elmaradt előkészületi találkozó helyett is sok edzés került az itteni programba. Prukner László vezetőedző munkáját Bali Péter erőnléti edző, Barna László pályaedző – és gyúró –, valamint Házi László kapusedző is segíti folyamatosan. Ha kell, Pusztai László technikai vezető és Balázs József szertáros is besegít a tréningekbe.

Pénteken kellemes kirándulás szerepelt a programban: Joszip Broz Tito, egykori jugoszláv államelnök híres-neves luxus nyaralószigetére, Brioniba látogattak a rákóczisok. Az érdeklődőbb futballistáknak örök élmény maradhat, amit ott láttak, tapasztaltak. A csaknem 260 kilométeres tengerparttal rendelkező szigeten a volt jugoszláv ikon, nemzeti hős élete során ajándékba kapott különleges állatai közül a negyvenegynéhány éve ott élő elefánt volt legtöbbet a fotós masinák kereszttüzében. A golfpálya, vagy még inkább biliárdasztal simaságú gyepen kanyargó, több mint 160 km(!) betonút egy részén kisvonat szállította a focistákat, akiket a távirányítással előttük megnyíló, majd mögöttük záródó kapuk egy kicsit a Jurassic Parkra emlékeztettek. Tito elnök rezidenciájára is kíváncsiak lettek volna, ám oda éppen a jelzett pulai négyes labdarúgó villámtorna fővédnöke, a korábban Kaposvárott is megfordult mai horvát államfő, Stipe Mesic érkezését várták a biztonsági emberek…

És akkor végre ejtsünk szót a fociról is! Szombaton 13 órakor kezdődött a csodaszép Rovinjtól sajnos elég nagy távolságra, Rovinj-Seloban a torna első összecsapása a horvát elsőligás Inter Zapresic gárdájával. A péntek délutántól szakadó eső alaposan feláztatta az egyébként jól felkészített, helyre kis pálya gyepét: a pálya közepén hosszanti irányban vagy 50 méteres sávban, meg még elszórtan itt-ott, egybefüggő víztócsák tették alaposan próbára a játékosokat. A Rákóczi jól megszervezte a védekezését, de a nagyon gyors, pörgős horvát futballisták, no meg a vizes, sáros talaj, gyakran megtréfálták őket. Elég sok volt az eladott, elpasszolt labda, ami a gyakran nehezen megnyert párharcok után vált igazán bosszantóvá. Annak ellenére, hogy igyekeztek a Rákóczi játékosok, az első negyvenöt percben inkább a horvátoknak voltak helyzeteik.

Ebben a játékrészben Oláh Lóránt – 14-es mezben – a két ék mögött futballozott, a Gujics, Maróti Sztanics, Bogdán G. középpálya előtt valamivel. Elöl Godslove bújt ki néha a védők gyűrűjéből, de többször is elakadtak a cselei, passzai a tócsákban. Mellette Daniel Culum, egy húszesztendős, volt bosnyák korosztályos válogatott próbált beilleszkedni a Rákóczi játékába, meglehetősen kevés sikerrel. Hátul a kapuban Kovács Zoltánnak voltak szép védései, s az előtte védekező Grúz, Petrók, Zahorecz triót időnként a szerencse is kisegítette.

Az első félidő elején érkezett meg a viareggioi különítmény: Illés János hozta az olasz ifjúsági tornáról reggel 6-kor indulva Balázst, Bőlét, Farkas Zoltánt és Kulcsárt. A fiatalok is csatlakoztak tehát a Pulában edzőtáborozókhoz.

Az előkészületi meccs második félidejére alábbhagyott, s már hosszabb időszakokra elállt az eső. A szél miatt azonban, úgy lehetett érezni, hogy fagypont körüli a hőmérséklet.

Prukner cserélt: Godslove helyére Atanesijevic állt be, Bogdán helyett az olasz Gabriel Fabries jött. Oláh egy sorral feljebb lépett, s nagyobb tempóra kapcsolt a Rákóczi. Ennek is köszönhetően, a 47. percben megszerezte a vezetést a kaposvári alakulat: Culum kapott jó labdát Gujictól a 16-os jobb oldala előtt. A bosnyák fiú ballal úgy tekerte kapura a bőrgolyót, hogy az a jobb felső táján a léc alsó éléről a gólvonal környékére, onnan pedig a jobb felső sarokba pattant. 0-1. Látványos, szép gól volt.

Egyre többet vezették támadásaikat a rákóczisok, s rúgták a pontrúgásokat. Igaz, közben néhány sárgát is kiosztott a részrehajlást mellőző hazai, UEFA licenszes bíró. A 62. percben egy nagyon szép vendégtámadás végén újra megzörrent a háló. A védők labdát szereztek, s Grúz iramodott meg középen. Oláh jobbra, Reszli balra futva nyitott folyosót. „Győzi” Lórit választotta, aki a jobboldali szögletzászló előtt egy szép csellel beljebb játszotta magát, majd jól tekert a kapu elé. Ott az érkező Reszli, megelőzve Gujicot és a védőjét, hat méterre a kaputól belebökött lábbal a labdába, amely a kissé tanácstalan kapus lába mellett jutott a hálóba. 0-2. Talán, ha a kijön a portás, más a helyzet. De, Oláh olyan jól tekert, hogy valószínűleg, azért maradt a vonalon a portás.

Lóri még kihagyott egy százas ziccert – befutott középen a védők közé jobbról, Gujic meg hajszálpontosan beküldte elé laposan a labdát. A tocsogós lápon azonban nem sikerült elhúzni a kifutó kapus mellett a játékszert, hiába voltak már csak ketten a kapu előtt. A kissé vehemensen, de jól futballozó Marótit Junior váltotta. A győzelem nemcsak azért volt fontos, mert döntőt játszik így a csapat, hanem azért is, mert így nem a harmadik helyért vívott, 13 órakor kezdődő meccsre kell 45 kilométerre Porecsbe utazni a Zseljezsnyicsar Szarajevó ellen.

Hiába nyert a csapat, fölöslegesen játszott a Pula Hotelben este egy zenekar, a Rákóczisok nyolc órától a szálló egyik különtermében hallgatták Illés János ügyvezető elnök, egyben megtartott „edzőtábornyitó és -záró beszédét”, Prukner mester vetítettképes előadását a mentális kapcsolatok fontosságáról, Bali Péter összegzését a játékosoknak a Polar órákkal eddig mért teljesítményéről. A majd kétórás szellemi tréning után volt „takarodó”, s vasárnap reggel fél kilenckor früstök. Délelőtt a döntőre készülő keret tagjai rövid, közös sétán, az Olaszországból érkezett fiatalok edzésen, a kapusok úgyszintén gyakorláson vettek részt.

(Folyt. köv. a döntő után)

Csorba András